Fontos, rövid áttekintés a Naprendszerről

A Naprendszeren értjük a Napot a körülötte keringő kisebb-nagyobb testek összességével együtt . A Naprendszer alatt azt a tartományt is értjük, amelyben a Nap gravitációs tere dominál. Ez körülbelül 2 fényév sugarú gömb, amelynek határán a Nap vonzása már csak akkora nagyságrendű, mint a szomszédos csillagoké.

A Naprendszerbe a következő égitesteket soroljuk:

• Nap ,
• 9 nagybolygó ,
• és azok eddig ismert 61 holdja ,
• körülbelül 100000 kisbolygó ,
• üstökösök és meteorok

A nagybolygók, kisbolygók, üstökösök és meteorok Kepler törvényeinek megfelelően közelítőleg körpályán keringenek a Nap körül. Mozgásuk annál lassúbb minél távolabb vannak a Naptól.

A Nap körül kilenc bolygó kering, s közülük hetet holdak kísérnek.

Kivétel a Merkúr és a Vénusz.

A bolygók naptávolságuk sorrendjében: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó.

Mivel a bolygók a csillagokhoz képest "közel" vannak, távcsőben a képük nem pontszerű, hanem a távolság függvényében kisebb vagy nagyobb korongnak látszanak . A legtávolabbi bolygó a Plútó 100-szor messzebb van a Naptól, mint a legközelebbi, a Merkúr.

A bolygókat a Nap tömegvonzása tartja ellipszispályájukon .

A Föld is pontosan ugyanakkora erővel vonzza. A bolygókat többféleképpen, sorolhatjuk osztályokba. Itt négyfélét nézünk meg.

• Földhöz viszonyított helyzet szerint,
• anyagi összetételük szerint,
• méret szerint,
• Naphoz viszonyított helyzet szerint

• Földhöz viszonyított helyzet szerint:
  • belső bolygók: a Föld pályáján belül keringő két bolygó: Merkúr és a Vénusz.
    Mozgásuk gyorsabb a Földénél, így azt szabályos időközönként utolérik, áthaladnak a Föld és a Nap között. Ezt a helyzetet alsó együttállásnak nevezik. A Földről nézve ugyanolyan fázisváltozásokat mutatnak mint a Hold.
  • külső bolygók: a Föld pályáján kívül keringő hat bolygó: Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó.
    Mozgásuk lassabb a Földénél, így ezeket a Föld szabályos időközönként utoléri. Ilyenkor a Nap a Föld és a kérdéses külső bolygó egy vonalban van egymással, középen a Földdel. Ekkor mondjuk, hogy az égitest szembenállásban (oppozícióban) van. Ez a legjobb alkalom a bolygó megfigyelésére, mert ekkor van a legközelebb a Földhöz és egész éjszaka látható. Ezek a bolygók majdnem mindig egészükben látszanak.
  • Föld .
• anyagi összetételük szerint:
  • Föld típusú vagy kőzetbolygók: A négy legbelső bolygó: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars.
    A Földdel közös sajátosságokat mutatnak. Mindegyikük kis méretű, de aránylag nagy sűrűségű, kőzetek és fémek alkotják, szilárd a felszínűk, lassú a forgásuk, kevés holdjuk van és nincsenek gyűrűik.
  • Jupiter típusú vagy gázbolygók: (Óriásbolygóknak is nevezik a következő négy bolygót) Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.
    Több tekintetben a Jupiterhez hasonlítanak. A Föld típusú bolygókénál sokkal kisebb sűrűségűek, főként hidrogén és hélium alkotja őket. A forgásuk gyors, vastag atmoszférájuk van, gyűrűik, és nagyon sok holdjuk van.
  • Plútó .
• méret szerint:
  • kisebb bolygók : Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Plútó.
    Átmérőjük 13000 kilométernél kisebb.
  • óriásbolygók : Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.
    Átmérőjük 48000 kilométernél nagyobb.
• Naphoz viszonyított helyzet szerint:
  • belső Naprendszer: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars
  • külső Naprendszer: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó

A belső és külső Naprendszer közötti határt a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő kisbolygó övezet jelöli ki.

A Napot, mint a Nap a Földet. Az ugyanakkora erőnek a hatása a viszonylag kis tömegű Földre számottevő, míg az óriási tömegű Napra viszont elenyésző. Ezért kering a Föld a Nap körül és nem fordítva.

A Merkúr és a Vénusz kivételével valamennyi bolygó körül természetes kísérők vagy holdak keringenek. Ezek mérete igen változatos , a Merkúrral is összehasonlítható bolygó méretű testektől egészen a néhány kilométer átmérőjű, kisbolygónyi méretű szabálytalan, aprócska testekig terjed. A holdak közül legalaposabban a Föld körül keringő Holdat tárták fel.

Anyaguk különböző kőzet összetételű, de vannak jégből álló égitestek is. A holdak felszíne hasonlóképpen változatos: egyeseket kráterek borítanak, mások tükörsimák. A négy óriásbolygó átmérője fölött kis és közepes méretű részecskékből és anyagtörmelékekből álló gyűrűrendszerek keringenek. A Szaturnusz nagyszerű rendszere még földi távcsöveken keresztül is feltűnik. A Jupiter és Uránusz vékony és halvány gyűrűi már sokkal szerényebbek.

A holdak különféle kölcsönhatásokban állnak bolygóikkal, aminek következményei vannak, például az árapály keletkezése a Földön.

A bolygóra egy hold csak akkor képes érdemi hatást kifejteni, ha tömege a bolygóénak jelentős hányadát teszi ki. Bolygójuk tömegéhez képest a legnagyobb holdak a Hold (a Föld tömegének 1/81-ed része) és a Charon (tömege a Plútó tömegének 1/9-e). Ezzel ellentétben a Jupiter legnagyobb holdjának a tömege a bolygó tömegének 1/10000 része alatt marad.

A Föld típusú bolygók közül a Földnek nagy holdja van, a Marsnak, pedig két aprócska , amelyek közel kör alakú pályán keringenek a bolygó egyenlítője fölött. A Jupiter 16 holdja közül legnagyobb a Ganymede , átmérője a Jupiterének nagyjából 1/27-e. Nyolc legbelső holdja közel kör alakú pályán kering a bolygó egyenlítőjének síkjában, a következő négynek az egyenlítő síkjával kis szöget bezáró, elliptikus pályája van, a legkülső négy pedig retrográd pályán kering. A Szaturnusz 18 holdja közül a Titán óriáshold átmérője a Szaturnuszénak 1/23-a. A holdak többsége közel kör alakú pályán, a bolygó egyenlítőjének síkja közelében kering, de a Iapetus pályasíkja e síkkal szöget zár be, a Phoebéé pedig retrográd irányú. Az Uránusznak 15 holdja közül 10 kicsinyt 1986-ban fedezett fel a Voyager-2. Ezek a Miranda pályáján belül keringenek. Az Uránusz legnagyobb holdja a Titania , átmérője a bolygóénak 1/32 része. A Neptunusz 8 holdja közül legnagyobb a Triton, átmérője a Neptunuszénak 1/18-a. A hold retrográd pályán kering. A Nereida pályája feltűnően elnyúlt. További hat apró holdat a Voyager-2 1989-ben fedezett fel. A Plútó egyetlen holdja a Charon , amelynek átmérője kicsit több mint a Plútó átmérőjének a fele. Különlegességük a kötött keringés: mind a Plútó, mind a Charon tengelyforgási ideje megegyezik az egymás körüli keringési idejükkel.

A holdak közül négy ről sikerült kimutatni, hogy állandó légkörrel rendelkeznek . Ezek a következők: Titán, Europa , Triton, Io .

A nehézségi erőnek számos figyelemre méltó következménye is van. Mindaddig például, amíg a súrlódási erők nem jutnak szerephez a Világmindenség pontosan úgy "működne" előre, mint visszafelé az idők folyamán. Ha például egy olyan bolygón élnénk amely a Sirius csillag körül kering, és egyik űrhajósunk a Naprendszer mozgásáról készített filmmel jönne vissza hozzánk, nem tudnánk megmondani, hogy melyik e film vetítésének helyes iránya. Pusztán a bolygók mozgásának tanulmányozása révén nem tudnánk megkülönböztetni egymástól a múltat és a jövőt . A melegebb testek mindig arra törekszenek, hogy energiájuk egy részét kisugározzák a hidegebbek felé. A Hold gravitációs ereje naponta végigvonszolja a dagályokat a Föld körül. A tengervíz és a tengerfenék súrlódása, amely különösen a kontinensek körül húzódó sekély zónában érvényesül, lelassítja a Föld tengely körüli forgását, ugyanakkor azonban gyorsítja a Hold keringését, és ez által a Hold fokozatos eltávolodását is előidézi. A súrlódás hőfejlődéssel jár , amely kisugárzódik az űrbe. Így az után a hőtani megfigyelések alapján dönthetjük el, hogy melyek a múltbeli események, és melyik a jövő iránya.

A Naprendszer messze legnagyobb tagja egy gáznemű sugárzó gömb, a Nap.

• átmérő: 1 ,390 ,000 km.
• tömeg: 1 .989e30 kg
• a mag hőmérséklete: 15 ,000 ,000 K.
• felszíni hőmérséklet: 5800 K

A Nap csak egy csillag a sok közül, amely pusztán azért látszik olyan fényesnek, mert rendkívül közel van hozzánk. Ha ugyanolyan távol volna, mint a második legközelebbi csillag, az Alfa Centauri, semmivel sem volna különb, mint a többi fényes csillag. Eltekintve a bolygórendszerünkben elfoglalt középponti helyétől, nincs semmi olyan különös ismertetőjele, amely megkülönböztetné a Tejútrendszer sok milliárdnyi hasonló csillagától. A földlakók szempontjából természetesen rendkívül fontos szerepet játszik a Nap, mivel az élethez elengedhetetlenül fontos meleg és fény forrása. A Nap szerepe nélkülözhetetlen az emberiség életében, az emberiség léte viszont teljesen lényegtelen az egész Világegyetem szempontjából.

A Nap bolygói

A Merkúr a Naphoz legközelebbi, méretét tekintve, pedig a nyolcadik legnagyobb bolygó.

• Naptól mért közepes távolság: 57 ,910 ,000 km (0.38 CSE )
• átmérő: 4 ,878 km
• tömeg: 3 .30e23 kg

A Vénusz a Naptól a második, méretét tekintve pedig a hatodik legnagyobb bolygó.

• Naptól mért közepes távolsága: 108 ,200 ,000 km (0.72 CSE )
• átmérő: 12 ,103 .6 km
• tömeg: 4 .869e24 kg

A Föld a Naptól a harmadik, méretét tekintve pedig az ötödik legnagyobb bolygó.

• Naptól mért közepes távolsága: 149 ,600 ,000 km (1.00 CSE )
• átmérő: 12 ,756 .3 km
• tömeg: 5 .976e24 kg

A Hold Földünk egyetlen természetes kísérője .

• Földtől mért közepes távolsága: 384 ,400 km
• átmérő: 3476 km
• tömeg: 7 .35e22 kg

Ha a Hold korongja nem teljes, nem mindenki tudja rögtön megállapítani, hogy fogyóban van-e a Hold vagy növekvőben? Az újhold vékony sarlója és a fogyó Holdé csak abban különbözik, hogy domborodásuk két ellenkező irányba mutat. Az északi féltekén az első negyed mindig jobbra mutat a domború oldalával, az utolsó negyed ellenben balra. Hogyan jegyezzük ezt meg, hogyan állapíthatjuk meg hiba nélkül, melyik Hold merre néz? Emlékezőtehetségünk segítségére több szellemes móka siet. A magyar nyelvben a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságát használhatjuk fel a Duzzad (Dagad) és Csökken szavakkal. A latinban ugyanezekkel a betűkkel éppen a fordított értelmű szavak kapcsolhatók össze: Crescit = növekszik, Decrescit = csökken. Ezért nevezték a rómaiak a Holdat hazugnak ( Luna mendax ). E szabályt azonban csak az északi féltekén alkalmazhatjuk. Ausztráliában például fordítva áll a dolog, sőt még az északi féltekén is alkalmatlan lehet a fenti szabály, nevezetesen az egyenlítőhöz közelebb eső szélességi körökön. Már a Krím-félszigeten és a Kaukázusban is azt veszik észre, hogy a sarló erősen oldalt dől. Még odébb a déli tájakon már majdhogynem le is fekszik. Egészen közel az egyenlítőhöz a láthatáron lebegő Hold már szinte csónaknak tűnik fel, amely a vízen himbálódzik; nemhiába mesélnek az arab mesék a Hold csónakjáról.

Ha nem akarunk tévedni a Hold fázisaiban, csillagászati jelenségektől kell tanácsot kérnünk. A növekvő Holdat este látjuk a nyugati égen, a fogyó Holdat reggel látjuk a keleti égen.

A Mars a Naptól a negyedik, méret szerint a hetedik legnagyobb bolygó.

• •  Naptól mért közepes távolsága: 227 ,940 ,000 km (1.52 CSE )
• •  átmérő: 6 ,794 km
• •  tömeg: 6 .4219e23 kg

A Jupiter a Naptól az ötödik és messze a legnagyobb bolygó . Tömege kétszer akkora mint az összes többi bolygóé együttvéve.

• Naptól mért közepes távolsága: 778 ,330 ,000 km (5.20 CSE )
• egyenlítői átmérő: 142 ,984 km; sarki átmérő: 133,708 km
• tömeg: 1 .900e27 kg

A Szaturnusz a Naptól a hatodik, méretét tekintve a második legnagyobb bolygó.

• Naptól mért távolsága: 1 ,429 ,400,000 km (9.54 CSE )
• egyenlítői átmérő: 120 ,536 km; sarki átmérő: 108,728 km
• tömeg: 5 .688e26 kg

Az Uránusz a Naptól a hetedik, átmérője szerint pedig a harmadik legnagyobb bolygó.

• Naptól mért közepes távolság: 2 ,870 ,990,000 km (19.218 CSE )
• egyenlítői átmérő: 51 ,118 km; sarki átmérő: 49946 km
• tömeg: 8 .686e25 kg

A Neptunusz a Naptól a nyolcadik, átmérője szerint pedig a negyedik legnagyobb bolygó.

• Naptól mért közepes távolsága: 4 ,504 ,000,000 km (30.06 CSE )
• egyenlítői átmérő: 49 ,528 km; sarki átmérő: 48600 km
• tömeg: 1 .0247e26 kg

A Plútó a Naprendszer legkülső és messze a legkisebb bolygója .

• Naptól mért átlagos távolsága: 5 ,913 ,520,000 km (39.5 CSE )
• átmérő: 2320 km
• tömeg: 1 .32e22 kg