Ép lélekben ép test
1. rész

Bár a pszichoszomatika szó csupán a XIX. században keletkezett, a test és a lélek szoros kapcsolatát már az ókorban is ismerték. A keleti és görög filozófiában és orvoslásban évezredek óta jelen van az elképzelés, miszerint a testi és lelki tényezők együttes harmóniája hívja életre az egészséget. Ha ez a harmónia megbomlik, különböző betegségek figyelmeztetnek erre. Az egyik leghíresebb ókori tudós, Hippokrátesz már beszélt a pszichoszomatikus szemléletről, és alkalmazta a gyógyításban, amikor az egészség legfőbb feltételének a testi, lelki és környezeti tényezők közötti harmóniát nevezte meg. Platón írta egy dialektusában, a Kharmidészben, hogy "minden rossz is, jó is a lélekből árad ki a testre és az egész emberre". "Először és legfőképpen tehát a lelket kell ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is, meg az egész test is egészséges legyen." Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy az orvoslás mindig is pszichoszomatikus szemléletű volt, eltekintve az elmúlt két évszázadtól, ahol a materialista-mechanisztikus szemlélet háttérbe szorította. A "pszichoszomatika" kifejezés Coleridge-nél, a költőnél jelenik meg először 1818-ban. Komoly kutatások tárgyává azonban csak a huszadik században válik. Az elmúlt két század az embert gépnek tekintő szemléletű orvostudománya nem foglalkozott a test és a lélek harmóniájával, mégis, vagy talán pontosan ezért a népi orvoslásban tovább élt és él a mai napig is a test-lélek egységét szem előtt tartó nézet. A magyar nyelv számtalan szólással, kifejezéssel adja tudtunkra a test és lélek kapcsolatának mibenlétét, összefüggéseit. Például: nem bírom megemészteni, kiütést kapok tőle, fáj a fogam valamire stb. Ezt az ősi bölcsességet nem szabad kidobni az ablakon, bárki egy csöppnyi utánagondolással a betegségei nagy részének lelki okait felderítheti, csupán a magyar nyelvből levezethető útmutatásokat kell követnie.
A természettudományos-mechanikus szemléletbe Sigmund Freud neurózistana hozta be a lelki tényezők szerepének fontosságát. Freud a konverziós jelenség leírása kapcsán hozott fel számos példát a lelki folyamatok testi kifejeződésére. A konverzió azt jelenti, hogy bizonyos vágyak, késztetések külső vagy belső akadályok miatt nem tudnak megnyilvánulni eredeti formájukban, ezért áttevődnek az akaratlagos idegrendszer más területeire és látványos testi tüneteket produkálnak. A Freud által leírt "betegségek" valójában nem járnak anatómiai, biológiai elváltozásokkal, a tünetek csupán jelzések az elfojtott probléma szimbolikus megjelenítésére. A pszichoszomatikus betegségek hasonló módon jönnek létre, mint a konverziós tünetek. A különbség csak annyi, hogy az előbbiek sokkal inkább "keltik" szervi megbetegedés képét, mert valódi élettani, anatómiai változásokkal járnak együtt. Fontos megemlíteni két fontos kutató nevét, akik a pszichoszomatikus szemléletet mint tudományos igényű elméletet és gyógyító megközelítést elsőként rendszerbe foglalták. Flanders Dunber és a magyar származású Franz Alexander a harmincas, negyvenes években cikkek, majd 1943-ban és 1950-ben könyv formájában tették közzé kutatásuk eredményeit. A fent említett szerzők a tudattalan lelki konfliktusok mellett a betegségre hajlamosító személyiségszerkezetet tartották a fontos, meghatározó tényezőnek. Például leírták a fekélyre (ulcus) hajlamosító személyiséget. Ugyanúgy személyiségtényezőkkel és más pszichológiai okokkal magyarázták az asztma, a colitis ulcerosa, magas vérnyomás vagy a rheumatoid arthritis kialakulását is.
A pszichoszomatikában számon tartanak hét betegséget, melyekről először bizonyosodott be a természettudomány számára kutatások segítségével, hogy kialakulásukban és fenntartásukban a lelki tényezők komoly szerepet játszanak. Ezeket nevezik a hét szent betegségnek: az asztma, a magas vérnyomás, gyomorfekély, pajzsmirigy túlműködés és krónikus sokízületi gyulladás, neurodermitis, vastagbélgyulladás.
Engel definíciója szerint (1977) a bio-pszicho-szociális szemlélet egy olyan tudományág alapja, mely a beteg biológiai, pszichológiai és szociológiai tényezőit egyaránt figyelembe veszi, mind a gyógyításban, mind a betegségek vizsgálatánál. Ezáltal kimondhatjuk, hogy nincsenek "külön" pszichoszomatikus problémák, a pszichoszomatika nem egy megközelítés a sok közül, hanem csak egységes szemlélet létezhet az orvostudományban, és az a pszichoszomatikus!

A magatartástudomány "stresszelmélete" hatékony szemlélet a bennünk zajló testi és lelki folyamatok megértése szempontjából. Eszerint az egészség a test és lélek közötti kényes egyensúly fennmaradása. A különböző ingerek, melyek minket érnek, alkalmazkodásra késztetik az egész embert. A legtöbb esetben ez sikeres, de bizonyos helyzetekben nem sikerül az egyensúlyt megtartani, egyensúlytalanság lép fel. Bár a szituáció a homályba veszhet, a test és a lélek emlékszik az átélt traumára, és érzékenyebbé válik minden hasonló helyzetre. Ez az érzékenység hasznos reakció, hiszen a szervezet "érezve" az egyensúlytalanságot, törekszik azt meg szüntetni. Ha érzékenyebbek vagyunk az adott helyzetre, akkor könnyebben észrevesszük, és talán változtatunk valamit. Sajnos a legtöbb esetben nem teszünk semmit a helyzet megoldása érdekében, és minden újabb stresszes szituáció egy újabb "érzelemcsomagot" tesz az eddigiek mellé. Mivel az információkat nem időrendben tároljuk, ha nem asszociációsan, vagyis összefüggéseiben, ezért az új helyzet az emlékek közül minden hasonló eseményt megidéz a hozzájuk tartozó pozitív és negatív érzésekkel együtt. Emiatt fordulhat elő, hogy valaki egy összetört tányér miatt dührohamot kap, vagy ha rálépnek a lábára, leüti a "vétkes" ártatlant. A mindennapi szóhasználatban: ez az utolsó csepp a pohárban. A modern civilizált életforma folyamatosan termeli ezeket a helyzeteket, melyekben a testi és lelki egyensúly csak igen nehezen tartható fenn. Nem véletlenül hívják ezen pszichoszomatikus tüneteket civilizációs megbetegedéseknek.
Lényeges egyéni különbségek vannak az emberek között a különböző helyzetekre adott válaszok tekintetében. Nagyrészt ezt a fent említett elv alapján az előző helyzetekre adott válaszreakciók befolyásolják. A reakcióink túlnyomó többségét a szüleinktől, közvetlen környezetünktől tanuljuk. Ha egy stresszhelyzetet túléltünk (szó szerint és átvitt értelemben is) egyfajta viselkedésformával, akkor ehhez ragaszkodni fogunk, még ha a későbbi helyzetekben nem is válik előnyünkre. Mintha visszacsúsznánk a múltba, a gyermekkorba. Ezt hívják regressziónak. Konkrét példát hozva, ha egy csecsemő bömböl, mert valami baja van, például éhes, ez egy teljesen helyénvaló reakció lehet a részéről. Így képes kifejezni magát a külvilág számára. Ha egy felnőtt ember kezd el bömbölni, mert éhes, vagy mert nem kapja meg a neki tetsző autót, akkor ez egy regresszió, visszacsúszás. Érzelmi szinten nem nőtt ki a gyerekkorból. Fontos felfigyelni, azokra az életterületekre, ahol nem tudunk "felnőttként" viselkedni, ahol az igazi megoldásra való törekvés helyett csupán elmerülünk érzelmeink hullámai között.
A kineziológia megfogalmazása szerint az eddig elmondottak összefoglalhatóak egy kifejezéspárosban: van választásunk/nincs választásunk. Ha a múltbeli tapasztalataink fel nem oldott problémáink, rossz válaszreakcióink, káros szokásaink befolyással bírnak a jelen helyzetben, akkor és ott elveszítjük választásunk, "csökken a szabadságunk", tulajdonképpen mi magunk válunk magunk akadályává. A választás visszaadásával újra egységben lehetünk a világgal és önmagunkkal. Ez esetben meg tudjuk valósítani a megfelelő hely/megfelelő idő elvet, vagyis mindig azt akarjuk tenni, ami akkor a leghelyesebb az egész kozmosz számára.
Érdemes felismernünk, hogy minden helyzetben van választásunk. A tudat képes kitörni az emlékek bilincséből. Azt a gondolatot kell csupán élővé tennünk magunk számára, hogy minden lehetséges. Elképzelhető, egyik kiút rosszabbnak tűnik, mint a másik, de akkor is eldönthetjük, melyik úton megyünk tovább. Saját magunkat pedig tiszteljük annyira, hogy a választásunkat elfogadjuk, és nem hőzöngünk ellene, nem teszünk keresztbe a magunk választotta úton, hanem igyekszünk a legjobban csinálni, amit elhatároztunk.
Az elfogadás elég lényeges eleme mindenféle döntésünknek és reakciónknak. Amennyiben elfogadjuk a helyzetet, nyitottá válunk, és a megoldási lehetőségek belénk tudnak áramlani. Ha elutasítással élünk a helyzettel szemben, akkor ezzel elzárjuk magunktól képességeink java részét, így csökkentjük esélyeinket a helyes válasz megtalálására.
A két agyfélteke szerepéről is fontos néhány szót ejtenünk. A bal agyfélteke képviseli a logikát, analízist, míg a jobb a megérzést, kreativitást. A kettő együttes működése révén vagyunk teljesen képességeink birtokában. Számos stresszhelyzetre adott válaszreakció "szétkapcsolja" az agyféltekéket, vagyis akadályozza a két agyféltekét összekötő idegpályán (corpus callosum) az információ áramlását. Ha valamelyik agyfélteke "nem kap szerepet" a döntésben, a helyzetre adott válaszban - a mai korban általában a jobb -, akkor az egyensúlytalanság kialakulása szinte biztos.
A következő cikkek valamelyikében részletesen lesz szó a két agyfélteke működéséről és a pszichoszomatikával való kapcsolatáról, most elöljáróban csak annyit, hogy a végtelenjel nagyszerű segítség a két agyfélteke összhangjának visszaállításában és megőrzésében. Lehet rajzolni a levegőbe, papírra, vagy akár elképzelni. Leírhatjuk a vállainkkal, a csípőnkkel vagy a lábainkkal, és még számtalan módon.

Ép lélekben ép test
2. rész

A test és a lélek szoros kapcsolata régóta ismert az emberiség előtt. A természettudományos kutatások azonban csupán száz éve foglalkoznak a lélek egészségmegőrző avagy megbetegítő hatásának élettani folyamataival. Nézzük meg, pontosan hogyan is hat a stressz a fizikai testre!
A folyamatok jobb megértéséhez tisztázzunk néhány alapfogalmat. Az idegrendszer két részből áll: a központi (agy, gerincvelő) és a környéki idegrendszerből. A vegetatív idegrendszer a környéki idegrendszer része, és az életfunkciók nem tudatos fenntartását végzi (légzés, szívdobogás stb.) A légzés kivételt képez, mivel van tudatos és nem tudatos központja is. A szimpatikus idegrendszer stresszre aktiválódik, míg a paraszimpatikus a nyugalmat hozza. Amikor az ember stresszhelyzetbe kerül, a szervezet nem mérlegeli, hogy ez fizikai fenyegetettség-e avagy pszichológiai, hasonlóan fog reagálni. Aktivizálja a szimpatikus idegrendszert. A következmény: fokozódik a pulzus és a légzésfrekvencia, az "energiaraktárakból" felszabadulnak a plusz energiát biztosító anyagok, a vérkeringés az izmokban és az agyban (főként a limbikus rendszerben) növekszik. A szervezet tehát felkészül a támadásra, de a pszichológiai stressz esetén ezek a folyamatok nem segítik elő a veszély elhárítását.
A belélekzett széndioxid "találkozik" a vízzel, és a vérben szénsav keletkezik. Ebben a vizes közegben szétbomlik karbonátionra és hidrogénionra. A hidrogénion szintje a lényeges, minél magasabb, annál nagyobb a savasság. A légzésfrekvencia növekedésével a savasságot tudjuk csökkenteni. A légzésfokozódás másik áldásos hatása az oxigénbeáramlás fokozódása. A stressz kapkodó légzést idéz elő, mely csökkenti a légcsere hatékonyságát. A fizikai munkával megoldható stressz esetén az nem okoz problémát, mivel a fokozódó oxigénigény miatt az oxigénfelvétel is növekszik. A lelki stressz esetén nincs igény a több oxigénre, ezért a kapkodó légzés során kiürül a széndioxid, leáll a légzés, mert annak előidézője a széndioxidszint növekedése. A légzés pillanatokra szünetel, és a pánikbeteg azt hiszi, megfullad.
Mivel nem történik fokozott izommunka, a felszabadult anyagok átalakulnak és lerakódnak. Ez a folyamat az érelmeszesedés elindítója. A koronaerek meszesedése a szívinfarktus előidézője.
A stressz hatásának másik vonala az immunrendszer változásai. Nem újdonság, hogy a stresszállapot csökkenti mind a sejtes, mind a humorális immunitást. Jelentősen fogyatkozik az immunanyagok (például IgA-immunglobulin A) mennyisége és az immunsejtek (limfociták, fagociták) aktivitása és száma. A nyálból könnyen és gyorsan kimutathatóak az immunrendszer változásai. Vizsgálták különböző stresszek hatását az emberi szervezetre. Az egyik kísérlet során húszperces filmet nézettek egyetemistákkal. Előtte és utána is nyálmintát vettek tőlük. Az egyik csoport horrorfilm részletet nézett, az ő IgA szintjük a felére csökkent, a másik csoport nyálában egy Teréz anyáról szóló dokmentumfilm megtekintése után jelentős IgA szint növekedést tudtak kimutatni (50-80%). Még azoknál is pozitív változást figyeltek meg (50%), akik előtte úgy nyilatkoztak, hogy nem értenek egyet Teréz anya missziójával.
A jelenséget megfigyelték családi gyász, vagy családtag súlyos betegsége esetén azoknál a családtagoknál, akik kifejezett lehangoltsággal, depressziós állapottal reagáltak.
Ezzel szemben húszperces relaxáció hatására a nyál IgA koncentrációja jelentősen növekszik. Az alvás is az immunrendszer regenerációját szolgálja.
Lehetne sorolni még számtalan kísérletet, vizsgálatot, melyek mind arra az eredményre vezettek, hogy a stressz immuncsökkentő hatású. Felmerült a kérdés, akkor hogyan védekezhetünk ez ellen. Nem élhet mindenki remeteként, a világtól elzárva, így kerülve el a civilizációs életforma stresszeit. Mégis van megoldás! A stresszhatás eredményes feldolgozása általában kevés élettani hatást idéz elő, míg a kudarcot erőteljes változás kíséri, melybe az immunválasz eltérései is beletartoznak. A sikeres válaszreakció esetén elmarad a bizonytalanság, a félelmi izgalom, és az azt jelző vegetatív tünetek, úgymint a verejtékezés, erős szívdobogás, felgyorsult levegővétel.
A cél tehát megtalálni azt a módot, amivel a különböző stresszhelyzetekhez tökéletesen alkalmazkodni tudunk. Mielőtt bárki csodamódszerekben kezdene el gondolkodni, elárulom: biztos, és minden helyzetre érvényes megoldás nem létezik. Hacsak a saját kiegyensúlyozottságunkat nem nevezzük annak. Ez az egyedüli igazán biztos módszer.
Az ember lelki világának ápolása, fejlesztése, tisztítása juttat el minket az egyensúly azon fokára, mely kisegít a stresszes helyzetekben. Pontosabban fogalmazva maga a szituáció válik "közömbössé" az ember számára.
Addig is, míg a stresszkezelés ezen fokára elérünk, számtalan eszközzel segíthetjük elő az egészség megőrzését célzó egyensúlyt.

1. A múlt kitisztítása. Az ember "feltárja" a múlt sérelmeit. Onnan ismerhetjük fel, hogy azokkal az eseményekkel még dolgunk van, hogyha még ma is rossz érzéssel töltenek el, ha visszagondolunk rájuk. Ezeket fókuszba helyezve igyekezzünk pozitív érzelmeket kapcsolni az emlékhez, akár meg is változtatni gondolatban, mintha másképpen történt volna. A feladat a negatív érzések eltüntetése, átfordítása pozitívvá. Segítséget nyújt, ha felismerjük, hogy az a bizonyos esemény milyen hasznos következményekkel járt a jelenre nézve, milyen jó származott belőle a későbbiekben. Az összefüggések meglátása sok esetben a mostani helyzetek elviselését és megértését is megkönnyíti.
Felfoghatjuk ezt a munkát egy konkrét gyakorlatként, és beiktathatjuk napi teendőink közé. Érdemes rászánni azt a kis időt, mert nagyon meghálálja magát. A külső körülmények megteremtése a gyakorlatnál eleinte fontos lehet (nyugalom, ugyanabban az időben végezzük stb.). A gyakorlat lehet egy elmélyedés a témáról, végiggondolva a tapasztalatokat a probléma kezdetétől a jelenig. Használhatjuk a könnyebb feldolgozás kedvéért a homlok-tarkó tartást, mely lelki szempontból összeköti a múltat (tarkó) a jelennel (homlok).

2. A másik fontos feladat a jelen helyzetekkel kapcsolatos. Minden embernek van néhány olyan eszköze, amivel a mindennapi stresszeit oldani képes. Sajnos a legtöbbek számára ezek a fizikai testre káros eszközök, vagy a lelket roncsolják, és a legtöbb esetben nem adnak teljes megnyugvást, csupán haladékot. Aztán a probléma újult erővel rátör az emberre, amit ő újra elfedni akar. Természetesen végtelenségig csinálni ezt sem lehet. Minél tovább húzzuk-halasztjuk a szembesülést, annál kiterjedtebbé válik az ügy, és annál több lelki vagy fizikai területet érint, befolyásol, működésében megzavar.
Vannak minden szempontból helyes stresszoldási technikák a mindennapi életben is. Ilyen lehet a sport, egy jó beszélgetés igazi baráttal, stb. Sok lehetőség létezik, de lényeges szempont, hogy egyik módszerrel szemben se alakuljon ki függőség. A kineziológiai oldás, a futás vagy a társasági élet is válhat ragaszkodás tárgyává. Rugalmasságot követel tőlünk az élet, a természet folyamatos változás.
A végső cél, hogy "egyedül" álljuk meg a helyünket a világban. Számos "módszer" mellékhatásaként keletkezik a stresszoldás, ezért előfordul, hogy az emberek e célból kezdik végezni azt a tevékenységet szem elől tévesztve a "gyakorlat" valódi lényegét. Az ima és a meditáció kiváló lehetőség a nyugalom elérésére, de nem azért érdemes csinálni. Ha imádkozunk, vagy meditálunk, azt magáért az imáért vagy a meditációért kell végezni. Csupán ekkor fogja áldásos hatását kifejteni a lelki nyugalom megteremtése terén is.
Az élettani hatását tekintve a nyugodt légzés beszabályozza a szimpatikus idegrendszert, bekapcsolja a paraszimpatikus idegrendszert. A jelenbeli stresszhelyzet kezeléséhez segítséget nyújthat az úgynevezett mellékvese korrekció. Egyik kezünket közvetlenül a köldök fölé helyez
zük, a másikat a fejünk tetejére, és vegyünk hét mély lélekzetet. Ez a gyakorlat segít a szimpatikus idegrendszer által okozott folyamatok "lecsillapításában", csökkenti az adrenalinszintet.
A rugalmasság kialakításában lényeges a belső biztonság megteremtése. A változástól való félelem gyökerénél a biztonságvesztéstől való félelem rejtőzik. A belső egységérzés elegendő egyensúlyt ad bármely változás rugalmas kezeléséhez. Edzenünk kellene magunkat az új dolgok befogadására, elfogadására. Erre jó módszer, ha rendszeresen változtatunk szokásainkon. Törjünk ki a mindennapos cselekedetek rutinszerűségéből! Lehet másik kézzel fésülködni, vagy áthelyezni bizonyos használati tárgyakat. Bár ezek mind tudatosan irányított változások az életünkben, mégis hasznos tapasztalatokkal szolgálnak arra nézve, milyen gyorsan szokunk meg valamit, illetve mely stresszhelyzetekben esünk vissza. A gyakorlat magasabb fokán egy családtagot kérünk meg, hogy változtasson valamin, vagy javasolja bizonyos szokásaink átalakítását. Ez már komoly külső kényszer lehet a külvilág felől. Sokkal jobban jellemezheti a valós helyzeteket.
A belső biztonság igazi próbái az elengedést kívánó helyzetek. Amennyiben ragaszkodásunk tárgya eltűnik életünkből, vagy ennek a lehetősége felmerül, pánikba esünk. Foggal-körömmel próbáljuk megtartani. Közben a negatív érzelmek széles skáláját bejárjuk. Megjelenik a düh, harag, a sértődöttség, az ellenségeskedés, a bánat és a bűntudat, esetleg a közöny. A legnagyobb mélyponton pedig az elhagyatottság. A lista nem teljes, de azt hiszem mindenki meglelte benne a rá vonatkozót. Az elengedést is meg lehet tanulni. Első lépésként fel kell tárni a ragaszkodás okát. Miért olyan fontos nekem az a személy, tárgy, hely stb.? Mi hiányzik valójában? Mire van szükségem úgy igazán? Ez általában: a szeretet.

Az előző számban megismerkedhettünk a stressz élettani hatásaival, azzal, hogy a fizikai test hogyan reagál a lelki egyensúlytalanságra. A mostani cikkben ezt a témát folytatjuk, csak egy más megközelítésben.
A fizikai testük épségére az emberek többsége odafigyel. A leghétköznapibb cselekvéseket nézve szoktunk tisztálkodni, enni, aludni stb. Ezek és még sok egyéb, ha a meglelő módon tesszük őket, az egészségünket tartják fenn. A lélek számára is vannak ilyen szükségletek. Tudatosabban kéne odafigyelnünk a test és a lélek jelzéseire is. A mindennapi élet rohanó tempójában szinte csodával egyenértékű, ha észrevesszük, hogy valami baj van. Csupán akkor kapunk észbe, amikor egy komolyabb betegség vagy lelki zavar teljesen, vagy majdnem teljesen meggátolja a szokásos életvitelünket. A fizikai test jelzései mögött minden esetben a lélek hangjait is felfedezhetjük. Amennyiben gondot fordítunk a lélek egészségének megőrzésére, szükségleteire, úgy az életünk szabadabban duruzsol tovább. A fizikai test követi a lelki állapotunkat, és jól szolgál minket. Néhány dologra érdemes odafigyelni, melyek a lélek folyamatairól pontos visszajelzést adnak számunkra.

Valójában mi stresszel minket?

Hát semmiképpen nem az a dolog, amiről azt hisszük, hogy stresszel. A bennünk és körülöttünk lévő események mindegyikére reagálunk. A helyzetre adott válaszunk csakis rajtunk múlik! Mi engedjük meg tudatosan vagy tudat alatt, hogy az a szituáció hasson ránk. A saját lelkivilágunkból fűzzük hozzá a gondolatokat, érzéseket, akarati impulzusokat. A saját döntésünkön múlik, mit teszünk egy adott esemény kapcsán. Nem mondható ki objektívan egy helyzetről sem, hogy ilyen vagy olyan. Csupán a belső, szubjektív megítélésünket tudjuk hozzá társítani. Természetesen ez attól még nagyon is valóságos, sőt számunkra sokkal valóságosabb, mint bármely objektív megközelítés. Pontosan a most leírtak miatt: Senki vagy semmi sem idegesíthet fel minket! Csak mi tehetjük ezt saját magunkkal.
Az érzékszerveink útján bejövő ingerek önmagukban semlegesek. A feldolgozásuk során kapcsolunk hozzájuk érzéseket, gondolatokat, vágyakat. Szó szerint eldöntjük, erre a helyzetre mit érdemes reagálni. Mivel ez a folyamat túlnyomórészt tudat alatt zajlik, könnyen beleeshetünk a kivetítés csapdájába, hogy a saját érzelmi állapotunkat a külvilág hatásának tulajdonítjuk, a külvilágra vonatkoztatjuk. Egy kevés tudatossággal hatékonyan harcolhatunk ez ellen. Használjuk fel a nyelvet segítségül. A gondolkodásunk annyira összefonódott a nyelvvel és viszont, hogy a kifejezéseink, beszédünk megváltoztatása erősen kihat a gondolkodásunkra is. Kerüljük el az ilyen kijelentéseket például: X megbántott, megsértett; Y idegesítően viselkedik; Z örömöt okozott nekem. Helyettük azt mondjuk, gondoljuk: X olyasmit csinált, ami engem bánt, Y viselkedése számomra idegesítő, Z látása örömöt szabadít fel bennem.
A szavakról azt tartjuk, hogy veszélyes fegyver, főként ha nem a megfelelő kezekbe kerül. Ez egy alapvető tévedésre épít, miszerint bárkit is meg lehetne sérteni szavakkal. Sérülést okozni késsel lehet, fájdalom is ekkor keletkezik. De szavakkal ez lehetetlen. A szavak = hangrezgések, amelyeket tartalommal ruházunk fel. Amit gondolunk ezekről a hangingerekről, az eredményezhet bennünk érzelmi reakciót. Mi magunk gyártjuk hozzá az érzelmeket, vágyakat!

Hogyan üzen a testünk?

Egyelőre az emberek többségénél a reakciók tudattalan folyamatok eredményei. Odafigyeléssel, önvizsgálattal ezek közül számos felderíthető. Az érzelmi állapotunk követése - vagyis milyen helyzetre milyen válaszreakciót adunk - segít ezen folyamatok felismerésében, és ha már felismertük, oldhatjuk is őket. A tudatosítás a legtöbb esetben célirányos változtatást tesz lehetővé.
Az érzelmi reakciók relatíve finom rezgések. Ha nem figyelünk rájuk (sőt elfojtjuk, megtagadjuk őket), akkor a fizikai test elváltozásai, betegségjelei fognak üzenni nekünk. A tudatalatti irányítja ezt a jelzőrendszert, és nemcsak betegségekkel, hanem balesetekkel is tájékoztat bennünket. Sokféle rendszer létezik, melyek segítséget nyújthatnak a tünetek léleknyelvre fordítására, de fontos tudnunk, mindenki egyedi jelzésekkel rendelkezik, saját "betegség-baleset tünetkészlete" van. Lehet, hogy valakinek zavaró gondolatokat jelent, ha egy kis bogár rámászik, míg valaki más számára ugyanez a bogár a hóbortosságot fogja jelezni. Itt egyfajta jelzésrendszert mutatunk be, használja mindenki személyre szabottan, kedve szerint. Egy-egy testrészhez egy-egy érzelemcsoportot társítva, az ott jelentkező problémák ilyen érzelmi változásokra figyelmeztetnek. Ez a tudás az alkalmazott kineziológia One Brain nevű ágából származik, Daniel Whiteside, Gordon Stokes és Candice Calleway áldozatos munkájának köszönhetően született.

0. A köldökhöz tartozik a Van választás/Nincs választás szintje. Alapvető jelentőségű, hogy minden helyzetben megéljük, hogy van választásunk. Fel tudjuk vállalni a felelősséget tetteinkért, ne keressünk felmentést döntéseink következményei alól. Mindig van lehetőségünk választani a különböző utak közül, lényegtelen mennyire rossz megoldásoknak is tűnnek.
1. Az első kör az emésztőrendszert öleli át, az Elfogadás/Szembenállás párossal kapcsolatos. Ha valamit nem tudunk befogadni, elfogadni, szembeszegülünk a helyzettel, alkalmatlannak találjuk benne magunkat, akkor emésztőrendszeri problémákra számíthatunk. Az elfogadásnak ki kell terjednie magunkra ugyanúgy, mint a környezetünkre. Az összes tulajdonságunk - akár belső, akár külső - itt és most létezik, tehát "nem is tehetünk mást", minthogy elfogadjuk. Nem érdemes tagadni olyat, ami van. A tagadás eltávolít a helyzettől, magunktól, így változtatni sem leszünk képesek. Csak afölött lesz hatalmunk, amit magunkba fogadunk. Csak akkor tudjuk megváltoztatni, ha közvetlen kapcsolatunk van vele, hatni tudunk rá.
2. A második kör tartalmazza a keringési és légzőrendszert, illetve a kiválasztórendszert. A Hajlandóság-Harag páros jelzései találhatóak meg itt. A düh, frusztráltság, túlfeszítettség, füstölgés szív- és keringési panaszokban gyakran jelentkezik. Hányszor fordul elő, hogy szélütések, szívrohamok arra utalnak, hogy valaki dühös erőfeszítéseket tesz arra, hogy kontrollt gyakoroljon, vagy ne veszítse el a kontrollt? A felkészültség, megfelelés és felelősség felvállalása gyógyulást hoz az itt jelentkező problémákra.
3. A harmadik kör a Sértődöttséggel és az Érdeklődéssel függ össze. A váll- és csípőfájdalmak sokszor vezethetőek vissza oda, hogy elvárásaink nem teljesülése miatt megorrolunk a többiekre, elfordulunk tőlük, magunkba zárkózunk. Visszautasítottnak, mellőzöttnek, megkukultnak érezzük magunkat. Ilyen esetekben a nyitás magunk és mások felé fogja meghozni a várva várt gyógyírt. Ráhangolódóvá, érdeklődővé, megértővé válunk, és megérezzük, hogy nélkülözhetetlenek, szívesen látottak, közkedveltek vagyunk. Ehhez a körhöz tartoznak a női nemi szervek is. Érdemes elgondolkodni, hogy a menstruációs problémák, gyulladások mennyiben menekülési, elhúzódási reakciók, és feltárni milyen elvárásunk volt, melynek nem teljesülése megsebzettségként jelentkezik most.
4. A negyedik kör tartalmazza a nyakat, a felső kart, a combot és a férfi nemi szerveket. Az itt jelentkező problémák egyik oka, hogy elveszítjük Lelkesedésünk, és Ellenségesnek éljük meg ezt a világot, vagy magunk válunk ellenségessé a világgal szemben. Ez utóbbi kettő ritkán fordul elő külön. Felmerül bennünk a bosszúvágy, a gúnyolódás, úgy érezzük, a világ összeesküdött ellenünk, csapdába estünk, becsaptak, kifosztottak minket. Lelkesedésünk eltűnik, és vele együtt a jókedv is életünkből Csupán az fontos - ha még fontos -, hogy mások ezt ne vegyék észre rajtunk. Ilyen esetekben hatékony módszer, ha örömöt, gyönyörködni valót, lelkesítőt viszünk életünkbe, keresünk környezetünkben. Tudatosan törekedjünk az életteliségre, a tevékenységre. Elgondolkodtató, hogy ha a férfiaknak adódnak szexuális problémáik, gyakran ellenségessé (magukkal vagy másokkal szemben), letörtté válnak, elveszíthetik életkedvüket. Míg a nők legtöbbször a sértődöttséget élik meg, ilyenkor alkalmazzák esetleg fegyverként a párkapcsolatban. A különböző reakciók nehezítik egymás megértését, ezért több figyelmet igényel a téma helyes elemzése, megélése. A kommunikáció (mely eleve nyitottságot feltételez) nagy segítség lehet. Ne becsüljük le erejét, és ne kerüljük el az esetleges ebből származó kellemetlenségeket.
5. Az ötödik kör foglalja magában a könyököt és a térdet. Ha beverjük a könyökünk, megfájdul a térdünk, valószínűleg az Önbizalommal adódott valamilyen problémánk. Kishitűség, rémület, fenyegetettség érzés ütötte fel a fejét. "Engem nem hallgat meg senki!" - kijelentés tipikus ekkor. Elveszett a bátorság, merészség, védettség, büszkeség érzése; ezek visszaszerzése a feladat. Önbizalomerősítő gyakorlat, ha a tükörben saját szemünkbe nézve - szó szerint - szembedicsérjük magunkat. Össze is írhatjuk a pozitív tulajdonságainkat, akár rendszerességgel napi kettőt pár hétig.
6. A hatodik körbe tartozik az alkar és a lábszár. A fekete színnel jól jellemezhető Bánat és Bűntudat sötét kútjába estünk, ha itt jelentkeznek problémák. Önostorozóvá, önbüntetővé válunk, vagy elcsüggedünk, legyőzettetünk. Az Egyenrangúság visszaszerzése a feladat, hogy újra szerencsések, céltudatosak, az élettel együttműködőek, őszinték, aktívak és eredményesek legyünk. Érdemes valamilyen biztosan sikerrel végződő tevékenységbe belekezdeni! Ez bármi lehet: süteménykészítés, olvasás, futás, takarítás, beszélgetés stb.
7. A hetedik körhöz Közömbösség/Ráhangolódás párosa kapcsolható. A boka kificamodása, a csukló fájdalma jelzi, hogy rugalmatlanná váltunk, merevvé, fásulttá, érzéketlenné az élet valamely területén. Elzártuk magunkat a valódi érzésektől, az egyensúlyból kimozdultunk. Ilyenkor törekedjünk az összhangot keresni magunkkal és a külvilággal, használjuk alkotókészségünk. A bokáink azok, melyek biztosítják az egyensúlyt az előrehaladáshoz.
8. Az utolsó kör a kezekkel és a lábfejjel függ össze. A kezeink azok, melyek megragadják, avagy sem a dolgokat, a lábfejünk "visz el" valami felé, vagy távolít el tőle. Az ide kapcsolódó érzelem ennek megfelelően az Egység-Elkülönülés párosa. A nemszeretettség, elhanyagoltság, jelentéktelenség érzése áll szemben a megbízhatósággal, nyugodtsággal és egészségben levéssel. A teljesség, önmegvalósítottság a biztos módszer a kéz és lábfej betegségeinek, baleseteinek elkerülésére. Gyakori probléma, hogy lehűlnek - egyértelműen jelzi az elkülönültséget, mert nem jut oda elegendő vér!

A következő számban a jobb és bal oldallal, a fenttel és a lenttel, az előllel és hátullal fogunk foglalkozni.

 

Az irányok a mindennapi életünkben fontos szerepet játszanak. A fent és a lent, a jobb és bal oldal, a kívül-belül, az elöl-hátul olyan viszonyítási pontok, melyek nemcsak a külvilág dolgai közötti tájékozódást, de a lelki biztonságérzetünket is meghatározzák. Az ok-okozati összefüggések vizsgálata sok esetben nem hozza meg a kívánt eredményt, hogy eligazodjunk életünk viszonyaiban. Amennyiben otthon vagyunk az analógiás gondolkodásban, minden külső, avagy belső történés hasznos információkkal szolgálhat számunkra, olyan felismerésekhez juthatunk, melyet a lineáris gondolkodás nem tesz lehetővé. Az analógiák értéke ott mutatkozik meg leginkább, hogy bármely életterületen tapasztaltak hozzásegíthetnek más életterületek jobb megértéséhez.

Fent-lent

Az emberek többségének gondolkodásában - és ezt nyelvünk is híven követi - a fent fogalmához inkább pozitív, a lentéhez negatív képzetek kötődnek. Ha a karrierről van szó, felfelé szeretnénk haladni a ranglétrán, a felnőttség pozitív ideál minden gyermek számára, és ez eleve a magassággal függ össze, vagyis a felfelé növekedéssel. Míg a kellemetlen, nem megbecsült munkára az alja kifejezést használjuk. A legjobb példa, mely évszázadok óta tartja magát a keresztény kultúrkörben, bár eredete sokkal régebbre nyúlik vissza, a mennyország fentre, vagyis égbe helyezése, szemben a pokollal, az alvilággal. Ezt a tagoltságot a fizikai testre is kivetítjük. A test felső fele az elismert, megmutatandó dolgokkal függ össze, mint például a gondolkodás, a szeretet. A test alsó fele pedig a titkolandó fogalmakkal, úgymint az ösztönök, vágyak. A fizikai test szervei is méltatlan elbírálásban részesülnek emiatt. A fej és a szív kiemelt helyen van, ugyanakkor a nemi szervek, vagy a végbél elrejtendő.
A gondolkodásunkban a tudatalatti valamely nem kívánatosként, félelmetesként jelenik meg. Általában az ösztönökkel, vágyakkal azonosítják, pedig jelentése szerint olyan dolgokat jelöl, melyeket tudatosan nem ismerünk. Ez lehet az élettervünk is, vagy az összes problémánkra való megoldás.
Az egész-ségre törekvő lélek válaszreakciója az alsótest megtagadására: ingadozást az elfojtás és a mértéktelen kiélés között. Gyanús jelzés, hogyha valaki például önmegtartóztató az evésben, és nem tud uralkodni a szexuális vágyain; vagy elutasítja a "piszkos" anyagi világot, ugyanakkor állandóan a pénzről és anyagi helyzetéről beszél.
Az ösztönök megtagadása mellett gyakori a gondolkodás vagy az érzés háttérbe szorítása is. A túlzott gondolkodás, bölcsességre törekvés az érzelmek elnyomásához vezethet. Ez utóbbiak így a tudatalatti részévé válnak, és a "nemkívánatos" dolgokhoz csatlakoznak bennünk. Az elfojtás következtében felhalmozódnak, és egy bizonyos pont után például fizikai betegségként, balesetként vagy viselkedési zavarként jelennek meg. Gyakran az ösztönöket táplálja, erősíti fel a ki nem élt érzelem. A gondolkodás és az ember ezekre a reakciókra még nagyobb ellenállást fejt ki, és ez még tovább rontja a helyzetet.
A túlzott érzelmekben való tocsogás háttérbe szoríthatja a gondolkodást. Aki mindig mások kedvét keresi, állandóan szolgálni szeretne, de ugyanakkor megtagadja saját szükségleteit, ami miatt frusztrálódik, az bármennyire is azt hiszi, hogy ő mindeközben a szeretetben gyarapszik, valójában pontosan ellentétes irányba halad. Ilyenkor nem azt nézi, hogy a másiknak mire van szüksége, hanem hogy szerinte mire van szüksége. A pokol felé vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Az alsótest így a "rossz"-hoz, a felsőtest pedig a "jó"-hoz fűződő viszonyunkat jelzi. A cél a kettő integrációja; egyformán fontos időt, energiát szánni mindkettőre. Az anyagi, fizikai világgal való helyes kapcsolat ugyanannyira részét képezze életünknek, mint a szellemiekkel való foglalkozás.
Az egyensúlytól való eltérést számtalan jelzés adja tudtunkra. Akár megszületik a felismerés, akár nem, csak akkor tudunk a "betegségből" meggyógyulni, ha ez a lelki életünk megváltozásával jár együtt. A gyógyuláshoz használt erők eleve a lelki változást célozzák meg.

Jobb-bal

A két testfelünk különbözőségéről és azok összhangjáról már említést tettünk ebben a cikksorozatban, ahhoz kapcsoltan, de részben kibővítve és más szempontok szerint vizsgáljuk most meg.
A jobb oldalunk irányítója a bal agyfélteke, így ez utóbbi működési zavarai jobb oldalunkon fognak jelentkezni; a bal oldalnál ez értelemszerűen fordítva van. Az alábbi táblázatban foglaljuk össze a két oldal közti különbségeket.

Jobb oldal/ Bal agyfélteke	Bal oldal/ Jobb agyfélteke
logikus gondolkodás analízis információk egymás utáni észlelése "tudós" férfias gondolkodó yang	szimbolikus gondolkodás intuíció információk egyidejű észlelése "művész" nőies érző yin

A nemi szerepek is kötődnek az egyes oldalakhoz: a bal oldal a női oldal - összefügg az édesanyával, a nőkkel, a bennünk lévő nőiességgel, belső világunkkal, és ha nők vagyunk, saját magunkkal. A jobb oldal, ennek ellentéteként, az édesapával, a férfiakkal, a bennünk lévő férfiassággal, a külvilággal, és ha férfiak vagyunk, saját magunkkal függ össze. Érdekes tapasztalathoz juthatunk, ha ennek tükrében elemezzük betegségeinket, baleseteinket. Érdemes a Manifesztum előző számában felsorolt testrész-érzelem információkat hozzátársítani.
Sajnos ennél a párosnál sem tudtuk kikerülni a nyugati világra annyira jellemző igen-nem gondolkozást. Az egyik oldalt jónak, a másik oldalt pedig rossznak neveztük el. Fontos elfogadni, hogy a jobb oldal semmivel sem jobb. A kettő harmonikus együttműködése eredményez egészséges életet, gondolkodást.

Kívül-belül

Ez az iránypár, egy bizonyos megközelítésben, a külvilággal és a belső világgal való kapcsolatunkat tükrözi. Minél mélyebben van egy betegség a testben, általában annál mélyebb lelki dologgal függ össze, annál mélyebbre kell ásni a tudatalattiba, hogy szembesülhessünk vele. A betegségtünetek felszín felé való haladása a gyógyulásjele. Mintha egy igazgyöngyöt hoznánk fel a sötét tengermélyről a víz felszínére. Ezáltal egyre több világosság éri, egyre láthatóbb lesz, és a gyöngyszem ajándék jellege is egyre nyilvánvalóbbá válik. Minden betegség már fél gyógyulás! Amikor a lélek megérett valamely helytelen gondolat, érzelem vagy szándék kijavítására, csupán akkor jelenik meg egy betegségtünet - micsoda kegyelem ez! A gyógyulás kulcsa bennünk van, mi magunk vagyunk a kulcs. Nem érhet minket olyan betegség, amire nincs szükségünk, ami nem éppen a legaktuálisabb problémánkra hívná fel a figyelmet. Nincs véletlen baleset, a test sérülései pontosan "kiszámított" helyen történnek, a megfelelő lelki területre mutatva rá. Mintha működne bennünk egy bölcs és szeretetteli "lény", a szellemünk, aki a lélek fejlődését szem előtt tartva a számunkra leghelyesebb folyamatokat szorgalmazza a megfelelő pillanatban. Ösztönző erőnek használja a kellemetlenség érzését és a boldogságállapot jelzéseit, építve arra, hogy az ember a kellemetlen dolgokat elkerülni szándékozik, a pozitív állapotok felé pedig törekszik. Irányítása bárki számára könnyen fölfedezhető, csak merje feltételezni jelenlétét, és komolyan számbavenni élete eseményeit, és azok következményeit.
A test felszínén megjelenő betegségtünetek a külvilággal való kapcsolatra mutatnak rá, a pontos elhelyezkedésük pedig a lelki hátterükre. Nem mindegy, hogy a piros kiütések az ember mellkasán vagy arcán jelennek meg. Az arcon sokkal feltűnőbb, arra utal, hogy az illető nem rejti el problémáit. A kiütések olyan dolgokra mutatnak rá, amiktől szabadulni szeretnénk. A bőr folytonosságát megszüntető sérülések ajtók a külvilág felé; amit lelki szinten nem nyitottunk meg, fizikálisan pótoljuk.
A betegség lefolyása és minden tünet jelzésértékű számunkra. A sorvadás például bárhol jelentkezik, az adott terület elhanyagolásával, elzárásával függ össze. Az alábbiakban a testrészek bizonyos fajta áttekintő táblázata szerepel.

Bőr: külvilággal való kontaktus helye, határok, érintés
Csontok: szilárdság
Epe: agresszió
Fogak: agresszió, életerő
Fül: mit és hogyan hallunk meg
Gyomor: befogadás, elfogadás
Haj: gondolatok
Hát, gerinc: egyenesség, őszinteség
Hímtag: uralkodás
Hólyag: elengedés
Hüvely: odaadás, nyitottság
Izomzat: aktivitás
Kéz: megragadás, cselekvőkészség, tetterő
Körmök: agresszió
Láb: kitartás, gyökerezés
Máj: világnézet, vallás, rosszmájúság
Nyak: makacsság
Orr: büszkeség, kíváncsiság
Száj: befogadókészség
Térd: alázat
Torok: beszéd
Tüdő: kommunikáció
Vékonybél: feldolgozás
Vastagbél: elengedés
Vér: életerő, Én

Elöl-hátul

A testünk elülső fele a jövővel függ össze, a hátsó fele a múlttal. Az előrelépés, előrehaladás problémái általában a jövővel kapcsolatos aggódások, szorongások következményei. Az ember nem mer szembenézni a jövővel (ennek eredménye: közel- vagy távollátás, attól függően, hogy a közeli vagy a távoli jövő okoz neki problémát). A jelen lesz a múlt, a jövő pedig a jelen. A jövőre kivetített félelmeink és a múltbeli sérelmeink dédelgetése megakadályozzák, hogy a jelenben cselekedjünk, éljünk.
A hátulsó felünkön megjelenő tünetek a múlton való rágódásra utalnak. Valamit nem bocsátottunk meg magunknak vagy másoknak, valamin nem tudunk túllépni. Azon a "helyen" feszültség, negatív érzelmek maradtak, melyek lekötik energiáinkat. Ezzel megakadályozzák a mostra való figyelést, és fel-felbukkannak a jelenben addig, amíg feloldást nem kapnak.
A jobb-bal oldal tekintetében is beszélhetünk idődimenzióról: a bal a múlttal, a jobb a jövővel kapcsolatos.

Összefoglalás

Egyik irány sem nevezhető jónak vagy rossznak. A túlzások teszik egészségtelenné, helytelenné. A szellemtudomány megnevez két lényt, Ahrimánt és Lucifert, akik szimbolizálják számunkra ezeket az elhajlásokat. Lucifer a vágyak, ösztönök révén próbál túlzott mértékben a fizikai világhoz láncolni minket, ezzel az alsó test uralmát erősíti. Ahrimán a helytelen gondolkodás által törekszik elszakítani a való világtól, így a felsőtest egy része, a fej jelentőségének kizárólagosságát igyekszik elhitetni. A túlzott képzelgés, fantáziavilág, a mindenben "angyalt" látás szintén Luciferhez tartozik, és a bal oldal felerősödése révén jön létre. A hideg, rideg, csak racionalitást alapul vevő gondolkodás Ahrimán malmára hajtja a vizet, ez a jobb oldal elsőbbségére utal. Az egoizmus, a csak magunkra figyelés luciferi tulajdonság, a "bent" túlsúlyát jelenti. Az ahrimáni ellenpólus: csak a világra figyelés, amely során az ember elhanyagolja saját magát. Lucifer a múlton való rágódást sugalmazza, Ahrimán pedig a jövőtől való félelmeket. A feladat: kijátszani egymás ellen ezt a két erőt! Az egész-séget az arany középút biztosítja, ebben legnagyobb segítőnk egy isteni lény: Krisztus!